Ami engem illet, jobban szeretem a nyári kánikulát, mint az orrpirító téli hideget, de lehet, hogy ez a mostani "utó-tavasz" azért már túlzás... Lassan-lassan talán mégis lehull az első hó, s a karácsonyi forgatagban fűszeres illatú forralt bort kortyolhat, aki szereti. Szokás szerint ezerféle portéka akad majd, ami ehető-vihető, és a jelszó: inkább egyetlen, kézzel formált, egyedi nemezkutyus, mint egy falka plasztik-dakszli - ugyanazért az árért. Már tűkön ülve várom hát a karácsonyi vásárt, ahol mívesebbnél mívesebb ajándékok után kutathatok. A várakozás közben pedig ne feledkezzünk meg téli vendégeinkről, az erdei madarakról sem...
6 hozzászólás:
Nagyon hangulatos kép!
Mi minden télen etetünk:)
Kedves Panka!
Szívből örülök, hogy tetszik a kép! Mi is etetünk, rajzban is, természetben is!
Míra
A plasztik-dakszlik védelmében: nyelvtörőnek kitűnő! :-)
WahÚÚÚ!!! Nyelvtörőnek szántam!!! :-D
De szép a sálja, itt mindenkinek ilyen szép a sálja?
Kedves Lili, igyekszem!!!!! Mivel kötni nem tudok, legalább rajzban próbálkozom... :-)))
Míra
Megjegyzés küldése