2013. december 31., kedd

Boldog és Eredményes Újesztendőt!

Mindenkinek sok szeretettel kívánok boldog és eredményes Újesztendőt!


2013. december 24., kedd

Boldog Ünnepeket!

Szeretetteli és boldog ünnepeket kívánok minden kedves Látogatómnak!


2013. november 30., szombat

Nyomtatható ünnepváró színezők

Vidám színeznivaló az ünnepváró hetekre:)

2013. október 31., csütörtök

Szitakötő

Szeretettel ajánlom mindenkinek ennek a tartalmas és igényes gyermekirodalmi folyóiratnak, a Szitakötőnek a legújabb, hamarosan megjelenő téli számát!

Szitakötő Gyermekirodalmi Folyóirat


2013. szeptember 28., szombat

Négy Elem Kiállítás Szentendrén

A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft meghívja Önt és barátait a

NÉGY ELEM CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ünnepélyes megnyitójára és díjátadásra
2013 október 5-én 12 órára a MűvészetMalomba (2000 Szentendre, Bogdányi út 32)

A kiállítást köszönti: Dr Kálnoki-Gyöngyössy Márton – egyetemi docens, múzeumigazgató,
Szentendre Város Kulturális és Turisztikai vezetője és Dr Dietz Ferenc – Szentendre polgármestere
A kiállítást megnyitja: Professor Emeritus Fekete György – Magyar Művészeti Akadémia elnöke
A kiállítások védnöke: Dr Lázár János – Miniszterelnökséget vezető államtitkár
A kiállítás-sorozat kurátora: Dr Szeifert Judit – művészettörténész


Őszi színek


2013. augusztus 15., csütörtök

Meghívó

Mindenkit sok szeretettel várunk!!!


2013. július 30., kedd

Még nincs kész...


2013. június 30., vasárnap

Ars Poetica

Vadonatúj kép sziszifuszi grafikai technikával.


2013. május 26., vasárnap

Papp Viktória: Napsoroló

A hét napjai egy színes-vidám verscsokorba fűzve:)
Kiadta: Manó Könyvek


2013. április 30., kedd

Anyák Napjára szeretettel!


2013. március 31., vasárnap

Húsvétos

Mindenkinek nagyon boldog ünnepet kívánok!

2013. március 22., péntek

Szitakötő

Szitakötő Gyermekirodalmi Folyóirat
pályázatára küldtem be az alábbi kis szösszenetet:

2013. február 24., vasárnap

Februári történet

A reménytelenül szürke, februári délutánon egykedvűen cammogott velünk a villamos. Meg- megállt,  újraindult, majd ismét maga elé révedt, mint mi, az ázott-fázott, jégcsap-orrú utasok. Morcosak voltunk, akár a szűnni nem akaró, ólomszín eső. "Bizony, messze még a nyár" - merengtem, ám egyszeriben csodás fénysugár ragyogott fel, hogy megossza velünk a titkát: mégiscsak földoldozó ez a február...
"Apa" - kezdte az élénk tekintetű, mosolyarcú kislány - "rajzolj nekem egy emberkét!" A fénytelen, párás ablaktábla egyszeriben megszínesedett, megelevenedett. Az emberke pálcika lett és nagyfejű (igazságtalan vagy, barátocskám :)), de a párbeszéd derűs volt, napsugaras volt, eleven volt. A kisgyerek szárnyakat kapott és a szürke üvegtábla helyére egy tündéktől, manóktól és apró állatkáktól nyüzsgő mesebirodalmat varázsolt.
"Tényleg tetszik, apa?" - kérdezte a gyerek, várakozón.
"Tetszik. Tényleg tetszik." - felelte a férfi és a tekintetük összeért.
Amikor elfogyott a "papír", a kislány a velem szemközti üres helyre települt és önfeledten rajzolt tovább. Olyan önfeledten, ahogyan a felnőttek közül csak nagyon keveseknek adatik meg. És ekkor megtörtént a csoda. A mosolytalan arcok felderültek, a fénytelen tekintetek kigyúltak: egytől-egyig megbabonázva figyeltük a kis kéz nyomán születő ügyes kacskaringókat. Időközben befutottunk a végállomásra. "A néninek is tetszett a rajzom" - lelkendezett a gyerek, mialatt az apja kezét szorítva kiszállt a kocsiból. Így távolodtak, kéz a kézben, mígnem a járókelők forgatagában végleg szem elől veszítettem őket. Miután kiszálltam, hosszan néztem utánuk... Isten áldjon, kicsi kéz. Mégiscsak földoldozó ez a február!

(Átvett szókapcsolatok: Antoine de Saint-Exupéry, Varga Domokos)

A kis hóember

Vége felé közelgett már a tél. A Nap egyre melegebben ontotta sugarát az ébredő vidékre, a havasok ölén megroggyant a hó, s a patakok kemény hátán repedve tört a jég. Micsoda reményteli nap volt ez a február végi, olvadt arannyal érő délután, melyben lüktető csíraként már benne ég a nyár! A kis hóember megérezte a meleget. Nyújtózkodott, szénszemeit dörgölte, s répaorráról le- letörült egy csillogó kristálycsöppet. Hiszen úgy maradna még! Mintha csak tegnap múlt volna az a fagyos, januári vasárnap délelőtt, amikor meglátta a napvilágot. A három pirosarcú kisgyerek emléke még elevenen benne él: a kék sapkás Ferkóé, a zöldcsizmás Janié meg Pankáé, a copfos kisleányé. Örökre magával vinné ezt a három gyerekarcot, mindenüvé! Ám tudjuk, a természet rendje örök. A tél tavaszra vált, a gyerekek sorra felnőnek, s a kis hóember érzi: menni kell. Mi ez az eleven hang, mely a szívéből szól hozzá? Ki ez az ismeretlen ismerős, aki, bár ő maga maradna, mégis menni készteti? A kis hóember szertepillant: körös-körül csupa hó meg jég, még egybefüggő, fehér mező, de a levegőben, mint ezerszín pillangó, már ott táncol a ragyogó, tavaszi sugár. A szomszéd ház eresze csepegni kezd, s a kis patak is egyre sebesebben szórja kristály-cseppjeit. A lábnyomok apró völgyein átdidereg a fagyott, barna föld. Kismadár villan az égen, mintha az eleven hang birtokosa, de nem: a kis hóember tudja, hogy ez a hang egészen máshonnan érkezik. Búcsút vesz hát az ismerős vidéktől, melynek lankáit, fenyveit, dermedt kristály-muzsikáját örökre a szívébe zárta, búcsút vesz a kergetőző gyerekektől, a jókedvű hócsatáktól, az ébredő tavasz meleg sugarától.
Reggel Ferkó szaladt ki elsőnek, a kék sapkás fiú. "A hóember! A hóember!" - kiabálta, ahogy a torkán kifért. Azután nagy szemeket meresztett: a hóember nem volt sehol. Helyét csupán az ócska fazék jelezte, két széndarab, meg a répa, melyben megállt az olvadt hólé. Már virradt, s a keleti égen csodás, arany fényfolyam tündökölt. "Jani, idenézz!" - kiáltotta Panka, s a három gyerek összefogózva, önfeledt örömmel köszöntötte az álmából ébredő hóvirágot, a kis hóember ajándékát.
 
(Holland mese nyomán.)

2013. január 28., hétfő

Abracadabra

Abracadabra, wizzy-woo
I can fly and so can you.


2013. január 11., péntek