2012. december 31., hétfő

BÚÉK

Minden kedves Látogatómnak nagyon boldog, szeretetteljes, egészségben és eredményekben bővelkedő Újesztendőt kívánok!

2012. december 15., szombat

1945-2012


2012. december 11., kedd

Angol dalok és mondókák - Nursery Songs and Rhymes

Megérkezett!!!
Nagy-nagy örömmel közhírré tétetik, hogy a Sanoma Media Budapest Zrt gondozásában megjelent az "Angol dalok és mondókák - Nursery Songs and Rhymes" című gyermekverseskötet. Sok szeretettel ajánlom bármilyen ünnepi alkalomra, vagy egyszerűen "csak úgy", lapozgatni, nézegetni, tanulgatni.
A kötetet Zombori Andrea gondozta és Szászné Beke Gabriella szerkesztette.



















A Kiadó ajánlója:

2012. december 2., vasárnap

Karácsonyi színező

Íme, egy meglepetés nyomtatható formátumú karácsonyi színező:




Valóság és illúzió























2012/12/11-én (kedden) 17 órakor "Valóság és illúzió" címmel csoportos kiállítás nyílik a Fővárosi Nagycirkuszban, a MAOE és a MACIVA szervezésében.

Köszöntőt mond: Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára, a kiállítás védnöke
Megnyitja: dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója
Helyszín: Fővárosi Nagycirkusz, 1146 Budapest Állatkerti krt 12/a

A kiállítás 2013/02/03-ig tekinthető meg.

2012. november 17., szombat

"A Didergő Király" és "A kis herceg" után szabadon


- Amikor az éj fekete ruhát öltött, jeges szél fútt az arcomba és a csillagok úgy hunyorogtak odafenn, mint apró jégszemek, megláttam a Fagykirályt...

Fel sem nézett az öreg Király, réveteg tekintetét tükörjég asztallapjára szegezte. Túl nagy az én veszteségem... túl nagy... - forgatta magában a szavakat, mintha nem hallaná őket senki sem.
- Miféle veszteség? - kérdezte tágra nyílt szemekkel a Kis hercegnő, aki apró batyuját eközben maga mellé helyezte a földre, de a Király nem ért rá válaszolni neki. Talán valami olyasfélét mormogott, hogy "én egy komoly ember vagyok" majd megmarkolta a mellén a palástot és igyekezett mind jobban elbújni benne. Körös - körül néma csend, szikrázó jégtömbök, öklömnyi jégrögök, jégzúzalék, hódara, áthatolhatatlan sötétség és dermesztő hideg...
- Miféle veszteség? - kérdezte újból a Kis hercegnő, mert ha egyszer feltett egy kérdést, bizony, egy tapodtat sem tágított.
- Mit keresel itt? - nézett rá döbbenten a Király, aki csak most vette észre, hogy valaki a jégváltó asztala előtt lábatlankodik.
- Szeretném tudni, hogy uraságodat milyen veszteség érte... - ismételte a Kis hercegnő és a földre szegezte a tekintetét.
- Mit érdekel téged az! - fakadt ki rekedt hangon a Fagykirály, majd köhintett egyet, nyomatékul. Megköszörülte a torkát és így felelt: - Mit feleljek neked erre?! Hatvanhárom éve élek ezen a bolygón és még soha, senki ezt meg nem kérdezte tőlem!
- Talán, mert magam sem tudom... csak számolom, számolgatom ezeket a fénylő holmikat itt, köröttem - egy könnycsepp gördült alá a szeméből, s míg földet ért, jégdarává fagyott az is...
- Ez mind a tiéd? - álmélkodott a Kis hercegnő.
- A Fagykirály büszkén kihúzta magát, de az arca nagyon szomorú volt. Szemei ragyogtak, mint az égbolt csillagai.
- Mihez kezdesz ezzel e töméntelen jéggel? - kérdezte kíváncsian a Kis hercegnő.
- Nagyság és fény szerint osztályozom, majd bankba teszem őket - felelte a Király, akinek jégcseppek trónoltak a bajuszán. Jégből volt még a koronája is.
- Királyi tetszésem szerint adom és veszem, adom és veszem őket, hogy még többet és többet vegyek a cserébe kapott jégtömbökért.
- Még több micsodát? Jeget? de hát abból van itt elég! - fakadt ki a Kis hercegnő, aki nem értette ezt az egészet. "Mulatságos... sőt, költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly." - gondolta, de egy szót sem szólt, mert nem akarta megbántani az öreg Királyt. - Meg sem nézed, hogy mit hoztam neked?
- Hát ez meg micsoda? - vonta össze a szemöldökét a Fagykirály. Ajka körül alig észrevehető mosoly bujkált, de amint megpillantotta a Kis hercegnő ajándékát, egyszeriben elkomorodott.
- Egy kályha?!!! - kiáltotta rekedten a Fagykirály. - Mivé lesz akkor az én két kezem munkája, az én életem értelme, amiért küzdöttem, amit elveszítettem, és amit a semmiből építettem újra?
A kis hercegnő riadtan hőkölt hátra, de a tükörjégen felbukott és arccal esett a földnek.
- De hát... - dadogta, amíg sebes orrát törölgette. ...ezt uraságodnak hoztam, hogy megmelegedjék egy kissé. Forró teát is hoztam... -  nyújtotta feléje a Kis hercegnő a bögréjét, melybe hogy, hogy nem, nem fagyott belé a forró ital, és éppen a tükörjég-asztalra akarta letenni, amikor a Fagykirály éktelen hangon ráripakodott:
- Takarodj innen a teáddal meg azzal a vaskályhával! Hiszen te tönkretennéd a jégbirodalmamat! Felolvasztanád az összes jegemet, amit fáradságos munkával kuporgattam össze és mi lenne akkor énbelőlem?! Egy nyomorult földönfutó! Egy közönséges senkiházi!

A Kis hercegnő nagyon szomorúan távozott a Fagykirály birodalmából. A bögre összetörött, a forró tea jéggé fagyott, a vaskályhában pedig kihunyt az izzó szénparázs. A Király pedig talán az idők végezetéig dideregni fog...


- Amikor az éj fekete ruhát öltött, jeges szél fútt az arcomba és a csillagok, mint apró jégszemek hunyorogtak odafenn, megláttam a Fagykirályt... - mormoltam, csak úgy magam elé, egykedvűen...

Már tavaszodott, körös-körül színpompás virágok nyíltak és a Nap is melegen ragyogott. A tavaly lehullott, korhadt levelek között már mindenütt új élet fakadt. Eszembe jutott az öreg kertész is az ötezer rózsával és arra gondoltam, hogy bizton örül ennek a kiragyogó, új tavasznak. Ám legeslegbelül, ahová csak kevesen érnek el, jeges űrt éreztem.
Ekkor megszólalt a Hang:
- Te most még nem tudsz semmit, de nem telik belé sok idő és mindent meg fogsz érteni.
- Értetlenül bámultam magam elé. Talán nem kellett volna a sorsára hagynom és gyávamód megfutamodnom...
- Egyetlen szóval, ami nem más, mint szeretet, több jeget olvaszthatsz fel, mint amit az egész világon feltalálsz! - felelte.
- De hiszen ő akarta így... - bámultam magam elé tompán, értetlenül.
- "Amit a szemünkkel látunk, az csak a kéreg..."
- Ne folytasd! Már örökre késő! - replikáztam.
- Egyetlen ajándék van, amit adhatsz, minden más csak magyarázkodás...
Lassanként világosság gyúlt bennem. Talán először a szívemben, azután az elmémben is oszlani kezdett a homály. - Visszamegyek!
- Várj. Ne kapkodj. Az emberek megakadnak a felszínen. Így nem jutsz sehova sem. Gyűjts erőt és tudd, hogy soha nincs késő. A bögréd és a kályha fontos, de ha még egyszer látod, hagyj békét neki ezekkel a kacatokkal... Burkold be végtelen szeretettel, ismerd meg búját, örömét, sorsa fordulását és lásd, ahogyan nem látta eddig senki sem. Akkor elmondhatod, hogy igazán szereted.Töröld le a könnyeid és tudd, hogy semmi sincs hiába.

- Így teszek, ígérem...
- Így teszel. Tudom.

(Az idézetek Antoine de Saint-Exupéry: "A kis herceg" című művéből valók. Fordította: Rónay György)

2012. november 8., csütörtök

Karácsonyi ajándékötletek

Zsibongó Színező!!!


2012. november 5., hétfő

Karácsonyi hangulat


2012. október 9., kedd

Újra Tref

Kárpáti Kamil: Tref, Világszám!
http://stadiumkiado.hu/tref-valogatas/




2012. október 5., péntek

Tref, Világszám!

Illusztrációs pályamunkám Kárpáti Kamil verseire:
http://stadiumkiado.hu/tref-valogatas/





2012. szeptember 29., szombat

Díszpinty


2012. szeptember 18., kedd

Mozgásban


2012. augusztus 22., szerda

Te meg én


Vidám zsibongás


2012. augusztus 3., péntek

Nyári napok


2012. július 16., hétfő

Leó

(M)ilyen egy alvó oroszlán, ha felébresztjük? ;-)


2012. július 4., szerda

"Patchwork"

Nyomatok és képeslapok érkeznek "patchwork" stílusban.


2012. június 22., péntek

Párbeszéd


2012. június 15., péntek

Újrahangolva


2012. június 12., kedd

Más-kép(p)

Ugyanazt, ugyanúgy, mint eddig... és mégis másképpen.





2012. május 24., csütörtök

Képrejtvény

Egy kis fejtenivaló a hosszú hétvégére...


2012. május 18., péntek

Májusi eső




2012. május 4., péntek

Anyák Napjára szeretettel



2012. május 3., csütörtök

Mesevilág


2012. április 14., szombat

Tavasz

Tavaszi derű egy régi leporellóból...


2012. április 7., szombat

Portfolio

Végre készen...


Nyusziünnep

Mindenkinek boldog ünnepet kívánok: a Nyuszi :-)


2012. április 2., hétfő

Április 2

Ma van a világnapja azoknak az embereknek, akik az "üvegfal" mögött élnek.

Ennek kapcsán újra elgondolkodtam azon, hogy milyen sokszor hallunk és olvasunk a toleranciáról, a megértésről, az egymáshoz való odafordulásról. A betű azonban édeskevés. Hányszor ítélünk ennek ellenére mégis felszínesen, első pillantásra, vagy akár hallomásból úgy, hogy nem vagyunk kíváncsiak a díszletek mögött megbúvó igaz történetre. A másik kritizálása pedig (itt természetesen nem a baráti szándékú, jóindulatú figyelmeztetésre gondolok) sosem bölcsességből, hanem mindig mély tudatlanságból ered. Gondoljunk bele, hogy ehelyett egyetlen segítő szó vagy gesztus milyen sokat számíthat!
Felejtsük el azt, hogy "hagyd, hiszen úgysem érti"!
Mindent értenek. Csak máshogyan.
Innentől pedig már csak rajtunk múlik, hiszen a döntés lehetősége a kezünkben van: ezt mától másként teszem. 



2012. március 23., péntek

Íme, a második kép

Semmi sem lehetetlen, csak győzzük kivárni...




2012. március 21., szerda

Kiállítás

"Én egy szelektív ember vagyok" címmel kiállítás nyílik Baján, 2012 március 26-án 17 órakor.
Részletek: http://www.grafikuskelemen.hu/

Egy képpárost küldtem be a pályázatra, íme az első kép. (A második holnap következik.)

2012. március 12., hétfő

Derűkapszula


2012. február 28., kedd

Napsoroló leporello

Megjelent!!!


2012. február 19., vasárnap

Kócsag Marcsi papucsa

Párosan szép...


2012. február 16., csütörtök

Right to Education


2012. január 28., szombat

Meglepetés

Munka közben, készülőben...


2012. január 11., szerda

Bocifoci


2012. január 1., vasárnap

Boldog Új Esztendőt!

Minden színre essen egy jókívánság, szintúgy, mint a mesében... (igaz, itt most eggyel több van, mint hét, de ez talán nem jelent majd gondot...)