2013. április 30., kedd
2013. március 31., vasárnap
2013. március 22., péntek
2013. február 24., vasárnap
Februári történet
A reménytelenül szürke, februári délutánon egykedvűen cammogott velünk a villamos. Meg- megállt, újraindult, majd ismét maga elé révedt, mint mi, az ázott-fázott, jégcsap-orrú utasok. Morcosak voltunk, akár a szűnni nem akaró, ólomszín eső. "Bizony, messze még a nyár" - merengtem, ám egyszeriben csodás fénysugár ragyogott fel, hogy megossza velünk a titkát: mégiscsak földoldozó ez a február...
"Apa" - kezdte az élénk tekintetű, mosolyarcú kislány - "rajzolj nekem egy emberkét!" A fénytelen, párás ablaktábla egyszeriben megszínesedett, megelevenedett. Az emberke pálcika lett és nagyfejű (igazságtalan vagy, barátocskám :)), de a párbeszéd derűs volt, napsugaras volt, eleven volt. A kisgyerek szárnyakat kapott és a szürke üvegtábla helyére egy tündéktől, manóktól és apró állatkáktól nyüzsgő mesebirodalmat varázsolt.
"Tényleg tetszik, apa?" - kérdezte a gyerek, várakozón.
"Tetszik. Tényleg tetszik." - felelte a férfi és a tekintetük összeért.
Amikor elfogyott a "papír", a kislány a velem szemközti üres helyre települt és önfeledten rajzolt tovább. Olyan önfeledten, ahogyan a felnőttek közül csak nagyon keveseknek adatik meg. És ekkor megtörtént a csoda. A mosolytalan arcok felderültek, a fénytelen tekintetek kigyúltak: egytől-egyig megbabonázva figyeltük a kis kéz nyomán születő ügyes kacskaringókat. Időközben befutottunk a végállomásra. "A néninek is tetszett a rajzom" - lelkendezett a gyerek, mialatt az apja kezét szorítva kiszállt a kocsiból. Így távolodtak, kéz a kézben, mígnem a járókelők forgatagában végleg szem elől veszítettem őket. Miután kiszálltam, hosszan néztem utánuk... Isten áldjon, kicsi kéz. Mégiscsak földoldozó ez a február!
(Átvett szókapcsolatok: Antoine de Saint-Exupéry, Varga Domokos)
A kis hóember
Vége felé közelgett már a tél. A Nap egyre melegebben ontotta sugarát az ébredő vidékre, a havasok ölén megroggyant a hó, s a patakok kemény hátán repedve tört a jég. Micsoda reményteli nap volt ez a február végi, olvadt arannyal érő délután, melyben lüktető csíraként már benne ég a nyár! A kis hóember megérezte a meleget. Nyújtózkodott, szénszemeit dörgölte, s répaorráról le- letörült egy csillogó kristálycsöppet. Hiszen úgy maradna még! Mintha csak tegnap múlt volna az a fagyos, januári vasárnap délelőtt, amikor meglátta a napvilágot. A három pirosarcú kisgyerek emléke még elevenen benne él: a kék sapkás Ferkóé, a zöldcsizmás Janié meg Pankáé, a copfos kisleányé. Örökre magával vinné ezt a három gyerekarcot, mindenüvé! Ám tudjuk, a természet rendje örök. A tél tavaszra vált, a gyerekek sorra felnőnek, s a kis hóember érzi: menni kell. Mi ez az eleven hang, mely a szívéből szól hozzá? Ki ez az ismeretlen ismerős, aki, bár ő maga maradna, mégis menni készteti? A kis hóember szertepillant: körös-körül csupa hó meg jég, még egybefüggő, fehér mező, de a levegőben, mint ezerszín pillangó, már ott táncol a ragyogó, tavaszi sugár. A szomszéd ház eresze csepegni kezd, s a kis patak is egyre sebesebben szórja kristály-cseppjeit. A lábnyomok apró völgyein átdidereg a fagyott, barna föld. Kismadár villan az égen, mintha az eleven hang birtokosa, de nem: a kis hóember tudja, hogy ez a hang egészen máshonnan érkezik. Búcsút vesz hát az ismerős vidéktől, melynek lankáit, fenyveit, dermedt kristály-muzsikáját örökre a szívébe zárta, búcsút vesz a kergetőző gyerekektől, a jókedvű hócsatáktól, az ébredő tavasz meleg sugarától.
Reggel Ferkó szaladt ki elsőnek, a kék sapkás fiú. "A hóember! A hóember!" - kiabálta, ahogy a torkán kifért. Azután nagy szemeket meresztett: a hóember nem volt sehol. Helyét csupán az ócska fazék jelezte, két széndarab, meg a répa, melyben megállt az olvadt hólé. Már virradt, s a keleti égen csodás, arany fényfolyam tündökölt. "Jani, idenézz!" - kiáltotta Panka, s a három gyerek összefogózva, önfeledt örömmel köszöntötte az álmából ébredő hóvirágot, a kis hóember ajándékát.
(Holland mese nyomán.)
2013. január 28., hétfő
2013. január 11., péntek
2013. január 1., kedd
2012. december 31., hétfő
BÚÉK
Minden kedves Látogatómnak nagyon boldog, szeretetteljes, egészségben és eredményekben bővelkedő Újesztendőt kívánok!
2012. december 15., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
