Csere-bere fogadom...

Ismét elfutott egy "kerek esztendő", mi pedig éjfélig (vagy ha úgy tetszik, akár hajnalig) ébren maradunk, hogy az óévet búcsúztatván reménykedve és fogadkozva álljunk az új elé. Csokorba gyűjtjük jókívánságainkat és a vigasság után megfogadjuk, miben lesz más az új esztendő, mint a  tavalyi. Egy tiszta lap nyílik, teli új reménnyel, új lehetőségekkel. Nem kell mást tenni, csupán azt, ami tőlünk telik. De azt feltételek és kifogások nélkül tegyük meg. Fogjunk hozzá még ma!

365. o. Corrigenda

Belátom, hogy ez a cím nem teljesen pontos így, hiszen az utólagos javítások oldala nem lehet más, mint egy, a könyvbe utólag belehelyezett oldal, de a mai nap, az év utolsó lapja mégiscsak egyfajta számadásra - jobb esetben belátásra - készteti az embert. Ha valóban könyv lenne ez az évem, milyen könyv lehetne? Mi lenne az, amit habozás nélkül, azonnal kijavítanék, hogy még véletlenül se "jelenjen meg" körülöttem? Hiszen előfordult, nem egyszer, hanem százszor és ezerszer, hogy ott akartam a mélybe merülni, ahol csak térdig ért a víz, és még csak tátogni sem mertem, amikor pedig énekelnem kellett volna. Ám a vigasz, a javítás lehetősége, e tiszta lap örök kísérőm, nekem pedig egyre inkább éreznem, tudnom kell, hogy mi kerül majd reá. Lelkesen, örömmel kezdek neki tehát: több figyelemmel, több odaadással, és sokkal, sokkal több szeretettel. Nem is várok vele holnapig.