Medveváró

Télbúcsúztató:)

Karácsonyi ajándékötletek

A mesekönyv és a mese-cd remek ajándék lehet karácsonyra, elsősorban gyerekeknek, de korhatár nélkül bárkinek nagy örömet szerezhetünk vele.

A teljes Nők Lapja Mese-CD sorozatot a Polc.hu oldalon lehet megrendelni.
(Magyarország kedvenc gyermekmeséi Mese-CD sorozat)

Álarcosbált rendez Meseország népe

Most, hogy közeleg a farsangi beöltözős bulik ideje, kicsi és nagy versengve fontolgatja, hogy milyen jelmezt ölthetne magára. Valami meghökkentő, nagyon mai ötlet legyen, (erre most nem  mondanék tippeket...) vagy inkább hagyományos, már-már régimódi, (mint amilyen a királyfi vagy a tündér) ámde csodaszép, egyedi kivitelű?  Talán a kettő egyszerre? Egy jó jelmezt nem lehet csak úgy összedobni, meg kell adni a módját, ha úgy döntünk, hogy "álarc mögé bújunk". Kölcsönvett darabok és elnyűtt ötletek helyett érdemes kipróbálni, hogy ki mit készíthetne el saját kezűleg. A farsangi forgatag tovahömpölyög, a maskarát kinövi az aprónép, de a készülődés megörökített pillanatainak és az eleven, színes ötleteknek még sokáig örülhetünk.

Péter Erika: Jelmezbál

Álarcosbált rendez

Meseország népe,

kíváncsian várják,

ki lesz a bál szépe.

Bohócruhát öltött

a csinos Piroska,

a nyúl varázslóként

lépett a porondra.

Mehemed lett a róka,

a farkas meg macska,

Nagymamának öltözött

a virgonc Malacka.

Végül minden jelmezes

díjat nyert a bálban,

vígan ropták hajnalig

talpig maskarában.

(Verselhetek, Móra Kiadó, 2007, 2008)

Január, február, itt a nyár!

Év elején ez a régi, jól ismert mondás a legjobb derűkapszula álmosan ködös, fellegbús napok idejére. Eszemben sincs siettetni az időt, de a ragyogó, napfényes délutánokat azért sokkal jobban szeretem...
Az alábbi kép Lázár Ervin "Széllelbélelt" című meséjéhez készült a Nők Lapjába (2009/12/09). A mesében az Északi meg a Déli szél úgy "hajba kapnak" (szó szerint...), hogy végül még szerepet is cserélnek...

A kis szentjánosbogarat pedig a Verselhetekből vettem, az egyre hosszabbodó nappalok köszöntésére.

Hónapsoroló

Péter Erika: Hónaptár

Január csupa fagy,
Február fukarabb.
Március a kócos,
Április habókos.
Május a világos,
Június virágos.
Július napozó,
Augusztus nyaraló.
Szeptember az őszindulás,
Október a lombritkulás.
November télkezdő,
December ünneplő.

(Verselhetek, Móra Kiadó, 2007, 2008) 

Íme, a megígért hónapsoroló vers! Aki a mai nap megjegyzést ír a vers alá, egy sorsolásban vesz részt és egy gyermekkönyvet nyerhet!

Boldog Új Esztendőt!

Minden Olvasómnak és Leendő Olvasómnak szívből kívánom, hogy boldog, áldásos új éve kezdődjön!

Ünnep csillog

Csillag csillog fenn az égen,
tündöklőbb, mint egész évben.
Egyik épp a földre röpült,
karácsonyfánk csúcsára ült.

Nyugalmat és békét áraszt,
beragyogja a szobánkat,
megáld minden kisgyermeket,
ünnepli a szeretetet.

(Részlet Péter Erika: Ünnep csillog című verséből, Verselhetek, 2007, 2008, Móra Kiadó)

Ünnepváró

Mindenkinek ajánlom a Nők Lapja mostani számában a Meserovatban megjelent ünnepváró verscsokrot. Ráadásként Péter Erika hangulatos téli verseit is meghozta a Mikulás!


Péter Erika: Nyergel a tél

Hízik a hó, hull a hó,
nyakunkba besurranó!
Nyergel a tél, a hó fehér,
kocsi ajtajáig felér.

Nyergel a tél, itt a tél,
megdermed a csigavér.
Szánkó vár a parkolóban,
siklik, csúszik kinn a hóban.

Karácsony és Mikulás,
illatos mézeskalács.
Nyergel a tél novemberben,
célba ér majd decemberben!


Péter Erika: Hócsizmás Mikulás

Lassan-lassan ballagok,
hócsizmában cuppogok.
Gyertek ide, gyerekek,
szaloncukrot vegyetek!
Puttonyomban ajándék,
aki keres, talál még.
Sok-sok gyerkőc leseget,
hó vagy sár van, én megyek!
Lassan-lassan megszokom
a hócsizmát a betonon.

(Verselhetek, 2007, 2008, Móra Kiadó)

A játékos kedv folytatódik

Kedves Játékosok! Arra kérlek Benneteket, (mindenkit, aki legkésőbb december 01-én 20 óráig megjegyzést írt a Zsiráf alá), hogy küldjétek el a címeteket a pappanikomira@freemail.hu címre, hogy továbbíthassam a Meglepetést!

Üdvözlettel: Míra

Advent

Végre elérkezett Advent, a készülődés, az ünnepvárás időszaka. Elkezdjük törni a fejünket, kinek milyen ajándékkal kedveskedjünk, s egyre több ünnepi dísz ragyog a szomszéd házak ablakaiban. Az aprónép naponta ostromolja a kicsit nagyobbakat: "hányat kell még aludni...?". De a "fölnőttek" már nem siettetik az időt, tudják: elfut magától is...

Téli készülődés

Ami engem illet, jobban szeretem a nyári kánikulát, mint az orrpirító téli hideget, de lehet, hogy ez a mostani "utó-tavasz" azért már túlzás... Lassan-lassan talán mégis lehull az első hó, s a karácsonyi forgatagban fűszeres illatú forralt bort kortyolhat, aki szereti. Szokás szerint ezerféle portéka akad majd, ami ehető-vihető, és a jelszó: inkább egyetlen, kézzel formált, egyedi nemezkutyus, mint egy falka plasztik-dakszli - ugyanazért az árért. Már tűkön ülve várom hát a karácsonyi vásárt, ahol mívesebbnél mívesebb ajándékok után kutathatok. A várakozás közben pedig ne feledkezzünk meg téli vendégeinkről, az erdei madarakról sem...

Márton-napi "gunarak"

"Márton napján libát eszünk
s egész évben nem éhezünk.
Ha a csontja hosszú, fehér,
hóval borít minket a tél"-

írja Péter Erika "Novemberi naptárlapok" című versében. Hosszú a Márton-napi népszokások és hiedelmek sora, a marcipántól elkezdve az újborkóstolóig. Az "időjósok" úgy tartják, ha ezen a napon havazik (ha Márton "fehér lovon érkezik"), kemény télre számíthatunk, de ha enyhe az idő (ha Márton barna lovon jár), akkor enyhe lesz a közelgő tél is. A legismertebb szokás talán mégis a libahúsból készült étkek fogyasztása.
Aki hagyománykövető szeretne lenni, annak figyelmébe ajánlom a Nők Lapja aktuális számát, ahol a Konyharovatban fenséges recepteket talál.

A legszínesebb szín

Szeptember érett, meleg aranya és az októberi festett lombok után sokat szidjuk az október végi, novemberi komor, naptalan eget, az egyhangúan kopogó esőt, a szeles, csípős hideget. A fákról lemállanak a színes levelek, és lassanként minden szürkére vált. Ismerjük a mondást a "szürke hétköznapokról", mert a szürke a mi szótárunkban az unalommal, a közönnyel rokon. Pedig a szürke a legszínesebb szín. Ezt még az egyetemen hallottam valakitől, és első hallomásra magam is furcsállottam. Képtelenségnek tűnik, mégis igaz: a szürke az egyetlen "szín" (nem is szín, inkább árnyalat), amihez bármilyen színt hozzá lehet adni úgy, hogy a jellege ne változzon meg. Kékesszürke, zöldesszürke, vörösesszürke... De ki hallott már kékessárgáról (az már egy egészen más szín: a zöld), vagy éppen zöldesvörösről? (Egy szépen megrajzolt grafikából nem is hiányoljuk a színeket...) Megszerettem tehát a szürkét. Nem az egyhangút és közönyöset, hanem azt, amelyben számtalan árnyalat és lehetőség rejtőzik. Egészen más érzés fog el, ha most kinézek az ablakon... Talán olyan melegséget érzek, mely kitart jövő tavaszig.

Pitypangos üdvözlet

Nagy örömömre tegnap  felfedeztem a Verselheteket a Kismama Magazin Könyvajánló rovatában. Ezúton is köszönöm a szívhez szóló sorokat Sződy Judit pszichológusnak, a rovat szerkesztőjének! Mindenkinek jó verselést kívánok!