Nem vagy egyedül. Olykor háborgó mélységekbe kell alámerülnünk, hogy ismét felbukkanva megtapasztalhassuk: egyetlen lélegzetvétel mennyit ér. Olykor körülnézel és elfog az ismeretlentől való ordas félelem: a számok világában vajon mennyit ér egy ígéret, a kimondott szó, egy ember élete? Képzeletbéli asztalomon a gyerekkor karcos morzsáit sepregetem, képzeletbéli szobám ajtaján régi-régi nyaralások képei, kimondatlan szavak és vallomások kérnek bebocsátást. Mert soha nincs késő. Merd kimondani, amit gondolsz, amit érzel. Ne azon töprengj: mit szól majd ehhez a másik? Mert ha hiszed, ha nem, ő is fél. Talán még jobban, mint te. Egyedül a szeretetre gondolj. Erre a szürkévé lett, poros, fényevesztett szóra. Tedd újból élővé. Most. Mondd ki, ne tétovázz. Te vagy Aladdin. Fényesítsd meg a lámpást, és mondd ki, mi az óhajod. De éber szemmel őrködj felette: ügyelj reá, mit kívánsz és mindig tudd, elbírsz-e vele.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése