Vili

Szeret-nem szeret, jön-nem jön...  Amikor úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, vagy éppen sietek valahová, akkor nem jön, pedig optimista vagyok...  és íme! egészen biztos vagyok benne, hogy ezért jön egy hosszú szünet után egyszerre kettő... Vagy három... Ősrégi vicc, miszerint a tömegközlekedésből ezidáig csak a tömeget sikerült megvalósítani... Ám ha mérgelődni kezdünk ezen, (ahelyett például, hogy - egy olyan szép, verőfényes napon, mint a mai  - gyalogolnánk néhány megállót) attól a tömeg nem oszlik el, csupán a kedvünk lesz felhősebb...
Utazni vidáman is lehet. Elég egy mosoly (felszáll egy kisgyerek vagy egy apró kutya) és kiderül, hogy a jókedv ugyanolyan ragadós tud lenni, mint a borús hangulat. Természetesen olykor ennek is helye van, de ha túl sokáig időzünk benne, az olyan, mintha magunk előtt csapnánk be az ajtót, amin át akarunk jutni.

Az alábbi illusztráció Erdős Virág: Négyes-hatos című verséhez készült. (Nők Lapja, 2010.12.15)

Akármilyen büdös-sáros,
mégiscsak jó hely a
város!

Nem kell ide-

oda futni, bárhová el lehet

jutni

kész kaland az életed, ha

nálad van a

bérleted!

Akinek bejön a retró,

tessék, annak ott

a metró!

Aki inkább tili-toli,

arra vár a teli

troli.

Sőt, aki nem

győzi szusszal, utazhat felőlem

busszal

ámde aki vakmerő és

vidámságra hajlamos,

annak jobban megfelel a

négyes-hatos

villamos!

Ez aztán a fura látvány:

állunk egymás hegyén-hátán!

Tolakodni nem ér! Vili?

tele van velünk a

vili

egy pár okos, buta

sok:

ilyenek az

utasok.

Vannak köztük egész

dinkák!

(jobb is odébb menni inkább)

szenvedélyes könyökölők,

a szemükkel öldö-

kölők

puccosak és spiccesek

(mondjuk azok

viccesek!)

ellenőrök (álruhások!)

komplett mobil-

mániások

trógerek, meg
brókerek
(ránézésre jó fejek)

vonatjegyre kalapozók,
nehéz szívvel
adakozók

ülőhelyért reklamálók,
pont az ajtó
elé állók...

Ez a világ során borong,
az a föci
dogán szorong

isisek meg gimisek:
mindenféle
dilisek.

Egy baj van csak: Az az ábra:
sokkal jobb ülve,
mint állva!

Téblábolunk ide-oda,
hú, de leülnék, de
hova?

Folyton ezen fő a fejünk...
Ezt a mázlit: ott a
helyünk!

Le is ülünk szépen, csendbe',
anya háttal, én
meg szembe

szaladnak a fasorok,
én meg persze
sasolok

s ha tudnátok,
miket látok
tátva maradna a szátok

Látok ezer tarka képet,
ótépét meg príma
péket

látok bio-
boltot százat,
meg egy nagyon
öreg házat

mekit is meg börger-
kinget,
pultost, ahogy kite-
kintget

fenn egy óriás, nagy plakátot
lenn egy alvó
nagykabátot

STOP-táblához kötött tacskót,
lábra kapott nejlon-
zacskót

látok szépet is
meg rondát,
lehagyjuk simán a
hondát...

Hogyha kérdi bárki, nos:
nincs jobb, mint
a villamos!

Ui: Bliccelni persze szigorúan tilos! ;-)