La Fontaine: "A teknős és a nyúl" című tanulságos verses meséjét, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. A nyuszi az állatsereglet egyik legfürgébb tagjaként megszokta már, hogy ő a leggyorsabb, a legügyesebb, a leg... - s itt máris egy sor díszítő jelző következik. Az elbizakodott ugrifüles ebből kifolyólag válaszra sem méltatja a teknőcöt, aki elhatározta, hogy a mezei futóversenyen legyőzi őt. Talán közhelynek tűnik, hogy kitartással "még a nyulat is meg lehet futamítani", véleményem szerint ezt sohasem lehet eléggé hangsúlyozni, mert a legtöbben sokszor a cél előtt adják fel. Néhányan pedig már a kezdeti nehézségeknél úgy döntenek, hogy a könnyebb(nek látszó) utat választják. A skálázást, a "favágást", az órák hosszat tartó gyakorlást senki sem szereti, pedig ebben van a lényeg. Sok esetben pedig elég egy gesztus, egy jó szándékú biztatás és a "lomha teknőc" megmutatja, mit tud.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése