Belátom, hogy ez a cím nem teljesen pontos így, hiszen az utólagos javítások oldala nem lehet más, mint egy, a könyvbe utólag belehelyezett oldal, de a mai nap, az év utolsó lapja mégiscsak egyfajta számadásra - jobb esetben belátásra - készteti az embert. Ha valóban könyv lenne ez az évem, milyen könyv lehetne? Mi lenne az, amit habozás nélkül, azonnal kijavítanék, hogy még véletlenül se "jelenjen meg" körülöttem? Hiszen előfordult, nem egyszer, hanem százszor és ezerszer, hogy ott akartam a mélybe merülni, ahol csak térdig ért a víz, és még csak tátogni sem mertem, amikor pedig énekelnem kellett volna. Ám a vigasz, a javítás lehetősége, e tiszta lap örök kísérőm, nekem pedig egyre inkább éreznem, tudnom kell, hogy mi kerül majd reá. Lelkesen, örömmel kezdek neki tehát: több figyelemmel, több odaadással, és sokkal, sokkal több szeretettel. Nem is várok vele holnapig.
2 hozzászólás:
Elgondolkodtató sorok... Néhány író állítólag még a nyomdából is visszakanalazza a művét, belejavít itt-ott. Igen, néha kisatíroznánk egy-két sort az életünkből, esetleg kitépnénk egy-egy lapot..., néhánynál meg leragadnánk, azt olvasgatnánk állandóan. Szerencsére nem lehet, mert bizony minden sornak értelme van, csak nem mindig értjük a lényegét...
A kép pedig nagyon szép!
Bizony, én is ugyanezt érzem. Örülök, hogy tetszik a kép: Csipkerózsika végül révbe ért...
Megjegyzés küldése