Ma van a világnapja azoknak az embereknek, akik az "üvegfal" mögött élnek.
Ennek kapcsán újra elgondolkodtam azon, hogy milyen sokszor hallunk és olvasunk a toleranciáról, a megértésről, az egymáshoz való odafordulásról. A betű azonban édeskevés. Hányszor ítélünk ennek ellenére mégis felszínesen, első pillantásra, vagy akár hallomásból úgy, hogy nem vagyunk kíváncsiak a díszletek mögött megbúvó igaz történetre. A másik kritizálása pedig (itt természetesen nem a baráti szándékú, jóindulatú figyelmeztetésre gondolok) sosem bölcsességből, hanem mindig mély tudatlanságból ered. Gondoljunk bele, hogy ehelyett egyetlen segítő szó vagy gesztus milyen sokat számíthat!
Felejtsük el azt, hogy "hagyd, hiszen úgysem érti"!
Mindent értenek. Csak máshogyan.
Innentől pedig már csak rajtunk múlik, hiszen a döntés lehetősége a kezünkben van: ezt mától másként teszem.
Felejtsük el azt, hogy "hagyd, hiszen úgysem érti"!
Mindent értenek. Csak máshogyan.
Innentől pedig már csak rajtunk múlik, hiszen a döntés lehetősége a kezünkben van: ezt mától másként teszem.
